-
Költözések
Összeszámoltam: eddig összesen 11-szer költöztem. De hova? Miért? És mit éreztem ott? Ebben a megszokottnál kicsit hosszabb bejegyzésben utánajárok. Kolozsvár A legelső költözést szerintem sosem felejti el az ember. Az nekem 2006 október elsejére, egy szép, napsütötte vasárnapra esett. Vénasszonyok nyara volt, az emberek még rövidnadrágban, az asszonyok ruhában jártak, amikor a szüleim (f)elköltöztettek Kolozsvárra.…
-
Minden gondolat fontos
Napra pontosan ma 18 éve kezdtem írni ezt a blogot. Nem mondom, hogy olyan, mintha tegnap lett volna. Inkább pontosan olyan, mintha 18 éve lett volna. Két új élmény hatására kezdtem blogolni. Az egyik élmény egy azóta kedves ismerősömnek, Márknak a blogja volt. Véletlenül találtam rá Az Álmodó Kriptája című blogra. Beleolvastam, és megtetszett, ahogy…
-
Behunyom a szemem
Minden év márciusában megígérem magamnak, hogy ezt a tavaszt nem fogom hagyni csak úgy elillanni, mint az előzőket. Idén nyáron nem fogok arra ébredni, hogy basszus, már érik a barack, pedig csak most volt Húsvét, és még csak észre sem vettem az orgonavirágzást, és, és, és. Legyenek ilyen felismerései másnak, én ennél okosabb leszek. Először…
-
Elengedni
Hol is tartottam? Jaj igen, a séták. Sokat sétálunk a napokban. “Legszebb alkotás a séta”, mondta Weöres Sanyi bácsi. Ha így van, és miért ne lenne, akkor viszont az emelkedőre felfele séta már-már remekmű. Beindítja a vérkeringést, felpörgeti a szívet, kitágítja a tüdőt, és ha igaz, amit valamikor rég olvastam, a hegyre felfele sétálás okosabbá…
-
Cinkék
Hogy meglevegőztessem az agyamat és megtörjem a napi rutint, gyakran megyek hosszú, céltalan sétákra. Ma reggel az omladozó kultúrház hátánál haladtam el épp, amikor figyelmes lettem egy nagyon pici, de annál kitartóbb cinkére. Az egyik magasabb fa felső ágai közt ült. Rövid strófákat énekelt, de élesen és vidáman a mínusz 4 fok ellenére. Hogy miért…
-
Tartani valahova
Volt idő, amikor villamossal jártam munkába. Összesen húsz megállót mentem, nagyon élveztem. Csendes napokon olvastam valamit, például villamoson olvastam először Tompa Andreát és Zoltán Gábort. Utóbbinak az Orgia című regénye helyenként annyira megrázott, hogy sokszor félúton összecsuktam, és elhűlve bámultam magam elé egészen a végállomásig. Zajosabb napokon mindig történt valami érdekes az 1-es vagy a…
-
Néma terek
Székelyföldön gyakran látni régi, árván maradt házikókat. Roskadozó falak, lehullott cserepek, és az udvaron nyakig érő fű jelzik, hogy legalább ötven éve nem járt ott senki. Gyermekkoromban ilyen házak láttán mindig kíváncsian kérdeztem a felnőtteket: “Itt vajon ki lakik?” Mire ők: “Senki. Innen kihaltak.” Egészen addig csak a dinókról hallottam, hogy kihaltak. De emberek? A…
-
Térképek
Tíz éve ilyenkor Erasmusos diák voltam egy távoli, bájos és hallgatag városban. Tipikus Grimm legszebb meséinek helyszíne volt. Mesélték, hogy még Holle anyó is járt ott, vagy legalábbis a fiú, aki világgá ment, hogy megtanuljon félni. Volt ott minden, ami kell, park, középkori várkastély égbe futó csigalépcsővel, kéttornyú evangélikus templom, csörgedező patak és pici főtér,…
-
Buszon
Valamikor, sok évvel ezelőtt egy fülledt buszon utaztam a román tengerpart felé. Annyira tele volt a busz, hogy az egyik utasnak nem jutott hely, ezért a sofőr neki egy kis, kinyithatós tábori széket nyitott ki, hogy azon foglaljon helyet, míg a tengerpartra érünk. Kicsit örültem, hogy nem nekem kell ott ülni. Én az ablak mellett…
-
Útközben
Ahogy egy első, nagy találkozás helye és ideje egy életen keresztül emlékezetes marad – nekem például ilyen a kétezernyolc március tizenkettedike, Kolozsváron a bölcsészkar előtti átjárón, ahogy a tavaszi szél elfújta a szavainkat, ahogy szikrázott a márciusi nap, de már látszott, hogy két perc múlva leszakad az ég – ugyanúgy emlékezetes tud maradni az a…