hát ezt jól elkúrtam
Hónap: 2006 január
Szembeszéd. Milyen különös módja a kommunikációnak. Milyen mély és félreérthetetlen tud lenni. De hová nézünk, amikor a szembe nézünk? Csak a szem felszínét nézzük? A szivárványhártyát? Nem hinném. Milyen jól fogalmazta meg nyelvünk, miszerint szembe nézünk, és nem szemet nézünk. Két egymásra nyíló világ nézi egymást ilyenkor, mintha egy ablakban könyökölnénk s egy másik, belsö, lüktetö világfolyamatot figyelnénk. S van úgy, hogy egész életre szóló erövel ragad meg ez a világ..
Egész nap egy Fodor Ákos haiku járt a fejemben, s Ramazotti fuoco nel fuoco-ja, zenei aláfestésként
“Nem út és nem cél:
érthetetlen, gyönyörű
helybenröpülés.”
Volt valamikor ilyen is..
gesztenyedobálózás a bakterházról
Most: a berekeresztúri kultúrotthon nedvessége, recsegö fapadlója, félhomály, hosszú asztal, ricsaj, pohárkoccanás, nevetés, cigányzene, szoknyasuhogás. Lakodalmas hangulat. Most.
Így estére egészen kibékültem a mai nappal. Az álmokat is összeszedtem. Ennek örömére álljon itt egy számomra nagyon kedves idézet:
“Úgy élsz bennem akár a vérem,
nyitott szememben a világ,
fájdalmaink a létezésben,
vagy ép üvegben a szilánk…“
(Kiss Dénes: Részem lettél)
Mintha hideg vízzel öntöttek volna szembe, ébresztésképpen.
Kicsavarom az elázott álmokat, s egyenként a szegre akasztom. Száradni.
Szeretnék most szemböl olvasni. Elmerülni az érzések tengerében, s egy új világot fedezni fel.
“Mint öreg kunyhókon a téli szél,
most úgy süvít át az idö múlása
szivem
közepén.”
– Hallgatózó –
“E ránkszakadt, bolond világban,
hol senki sem mutatja azt, ami,
e félrelódult, zagyva árözönben
én meg akarom magam tartani!”
– Bárd Oszkár –
Hiányzik a TEGNAP..