kibaszott kurva cirkusz
megdöglött a hal.
most lefekszem s átalszom magam áprilisba.
Hónap: 2006 március
Fázok. bárcsak vége lenne ennek a tetves hónapnak
-mondta a mókus, és
csak tudnám miért nem süt most a Nap, mint Pesten
csak tudnám miért zavar a takaritónő minden kedden
csak tudnám miért fáj most midnen csontom
s miért pont tőlem kérdi, elmúlt-e fél három
csak tudnám miért jegyzek meg minden dátumot ami nem kell
miért szép az ha egy vers rímel
s ez vajon miért lesz kivétel, basszus?
Csak Tudnám című rovatunkat hallották.
További szép napot.
Most pedig zene:
Moby – Why does my heart feel so bad?
most kicsit olyan mintha folyamatosan lekésném életem filmjének forgatását. minden nap nélkülem kezdik el, s egyszer csak észreveszem, nekem csak statiszta szerep maradt. a filmben aminek társproducere vagyok. s megint az a tavalynyári hangulat, amikor féltem hogy kirúgnak. csak tudnám miért ez a ragaszkodás a szerephez.
“De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.”
Ma úgy 10 körül kopogtatott be a mágikus pillanatom, egész napomat felvillanyozta. DE most mégsem vagyok annyira felvillanyozott sőt, mondhatni kiment a biztosíték, mert nagyon nemjól vagyok fizikálisan vertikálisan de még horizontálisan sem. Fájnak csontjaim, távozik belőlük a tél…
” …a legjobb, ha meg se kérdezem, miért hagy el, mi egyszer megtalált,
s most is, hogy nincsenek vonások, rajtam felejt néhány szépséghibát…”
CENSORED
Kell a játszótárs.
akinek ha labdát dobok nem kérdezi: miért.
Egyszerűen visszadobja.
mondta unottan a kislány, és tovább pattogtatta a
piros pöttyös
miérteket.
Szaladni a dombról, hátszéllel, kitárt karokkal.
Félúton drótkerítéssel..
sírógörccsel
most.
1-től 10-ig most?
Tíz.