Először is bocsánat a nagy hallgatásokért. Jellemző rám. Másodszor is, francba hogy soha nem kapom ami kell. Tavaly elkértem a berekeresztúri paptól az anyakönyvet és voltam olyan türelmes, és visszavezettem a családfámat 1800-ig. Csak úgy érdekességképpen. Most meg kellene történelem órára, na nem mintha ferenczjózsef üknagyapám lenne, de most igazán kellene na, s nem tudom hol lehet. Naszóval ha látod hogy visznek teherautóval egy nagy lombos családfát, szólj. Nem csodálkoznék..
Amúgy üknagyapám református pap volt.

meeeeeeegggleepeetéééééééééééééés, ma váratlanul hazajött tesóm s nem váratlanul de már nagyon vártan(:)) a barátom, szerintem most egy darabig nem fogok írni…… viva la hazatérés.
(spanyol szó, egy venezuelai barlangrajz mellett találták bevésve, a rajzon emberek borultak egymás nyakába, ezért ott máig is ájulást jelent)

ami pedig az írást illeti, csak vicceltem.

A mai nap? valami kivételesen felhőtlen, sőt, így ahogy körülnézek sehol sem látni felhőt, még foszlányát sem a horizonton 🙂 és készültem ma estére nektek valamivel, éspedig egy körkérdéssel, hogy van-e valami értelme, hogy továbbra is írjak ide, de úgy döntöttem mégsem teszem fel, mert most vettem észre hogy van 🙂 a mai nap ‘mágikus pillanata’ volt ez.

-rámosolygós rágondolás-

nincs kedvem mostanában blogolni,
na jó, igazából 
nincs ihletem, valahogy így mondják ilyenkor a nagyok.. de ha már itt tartok, ők vajon mikor tudták meg, mik lesznek ha nagyok  lesznek? ilyenek most a gondolatok, ráadásul közben rágom a körmöm, új szokás mostanig nem volt, te ne szokj rá sohsem..
ésésésés már sokadik alkalom, hogy valamit akarok irni, de mire lejön a freeblog elfelejtem, ez csak három dolgot jelenthet,

  1. nagyon lassú a netem
  2. nagyon gyorsan felejtek
  3. ..ez most nem jut eszembe.

ezzel megvolnánk. holnap magyar.
amiböl valahogy nagyobbak az elvárásaim
magammal szemben, ésésés
tudja fene, szeretem ha rámnéznek mielött köszönnék.