Olyan boldog vagyok ma! Szikrázó napfényben sétálva haza, arra gondoltam, hogy szeretek szeretni. Nagyon. És most is ragyog rám a Nap, mindenhonnan, ágy alól, szekrénybõl, táskából, füzetbõl egy sárga lapról..  🙂

 

"Following the Sun, to find the One,
Who´s giving you the wings to fly.."

megsétáltattam gondolataimat, tetszett nekik ma a város. és érdekes, úgy kitudják tombolni magukat ilyen estéken. elgurulnak parkokban, járdaszélen, pad alatt és kapualjban..

egy ideje úgy vagyok, hogy valamit várok. lábakat felhúzva magamhoz szorítva, fej lehajtva egy felhõ szélén, várok. meg úgy is vagyok mostanában, hogy gyakran törik el a mécses. és úgy vagyok, hogy nem vagyok sehogy. ilyenkor örülök hogy nem színnek születtem. megtölteném a világot sötétszürkével, csúnya grafitszínre festeném az eget, depressziót szórnék szét a parkokban, és remegõidegességet rejtenék el ötméterenként, hogy majd valaki belelépjen.  

"én mennék veled, de nem akarok.."

Ma? Céltalanul Mosolyra éhesen sétálok, s egyszer csak megkapom ami kell. Kb 3 méterre tőlem, arcán 17 izom munkál, melegbarna szemeiből árad valami naghyon pozitiv, és másodpercek töredékei alatt aranyozza be a napomat. Valami nagyonjó érzéssel tölt el. Jólesik látni, hogy az emberek megfogadják a tanácsaimat. Ezek szerint jelentenek valamit a szavaim. Nekik. De most főleg Neki.  És még mindig optimizmus. De miért, hogy így estére jön elő ? :SD

 

Mai napom kb. du. 5ig: mint a futó aki verseny elött optimistán bemelegit, nevetgélve áll a startvonalhoz, nem izgatja magát, már látja maga elött az elsöprő győzelmet, a pisztoly elsül, futó felgyorsul, de 10 méter után valami irdatlan nagy ütközés, annyira hogy futónk visszapattan startvonalig. valami láthatatlan fal.. és újra és újra és újra. Valahogy igy.
Aztán du. tanárokat énekeltünk, ami REMEK volt, és ilyen is lesz egész héten.
Amúgy meg teszek a falra, valami optimizmus lebeg a levegőben mostanság, kellemes, szeretem.