Vizsga elõtti stresszfaktort enyhítendõ, ma megkérdeztem a lányokat, mit csinálnának ha megtudnák, hogy 3 hónap múlva meghalnak. Ezúttal nem kergettek el, lehet kezdenek megszokni. Abban megegyeztünk, hogy egyikünk sem járna tovább egyetemre, kolozsvárról is elmennénk. Én Haza. Aztán valószínûleg az önsajnálat, a szomorúság és a félelem úgy eluralkodna rajtam, hogy egy hónapig nem kelnék fel az ágyból. Majd, feltéve ha nem öngyilkolnám meg magam idõnap elõtt , bankot vennék fel és két hónapig csak utaznék. A piramisokhoz, a nagy falhoz, japánba és a machu picchura, dél-afrikába és alaszkába, indiába és las vegasba. Végül mindenkivel elintézném a dolgaimat, bocsánatot kérnék akitõl kell, akinek addig nem mertem, elmondanám, hogy mennyire szeretem, s ezzel így véget is érne, azt hiszem. Emlékszem még 10 éves sem voltam, amikor a tesóm egyik viccén szó szerint a földön fetrengtem a röhögéstõl, na akkor kattant be elõször, hogy ez lehetne a legszebb halál, röhögés közben. Ahhh, de az ilyensmit biztos ki kell érdemelni……

Azért mégiscsak jó ez a vizsgaidõszak. Egy hét alatt visszafogytam régi kedvenc farmerembe. Amúgy meg fos az egész, mert nem tudom mi történik velem, egy hete minden reggel 6 és 7 között megébredek arra, hogy nagyon fázok és gyomoridegem van. Ülök az asztalnál, szemeim esnek ki az éhségõl, a kaja kitéve, és nem tudok hozzányúlni. Nem megy le a torkomon.
Mára ennyi, Béke veletek!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s