kolozsváron rendszerint úgy lebeg előttem az otthon, mint valami szent hely ahol megtisztulhatok, megújulhatok, meglehet azért, mert rendszerint úgy érek haza mint a szennyes a táskám alján, mocskosan, gyűrötten, megviselten. Itthon aztán… de mit itthon.. már amikor beér a vonat a megyébe és kihajolok az ablakon és megcsap a Maros dere érzem, hogy gyógyulok. Orvosság a lelkemnek, mondhatom. Itthon aztán kimosnak, megszárítanak, kivasalnak, hogy tisztán és megújult erővel ülhessek fel a vonatra..
Negyvenöt percen belül indulok. Mit mondhatnék.. mindent a nemes cél érdekében.. vagy mittudomén… szar.
Szia.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s