2 gondolat “” bejegyzéshez

  1. Ah! nem is olyan unalmas. Én egyszer pl azért lettem szerelmes valakibe, mert szerinte is fejjel lefele kell a kést a száritóba rakni (sajnos hosszú i-vel nem rendelkezek)…Igazából nagyon szivesen figyelem az embereket és mérem fel, hogy ki mennyire talál a lelki világomhoz. Már odajutottam, hogy azt is hajlandó vagyok megbocsátani, ha már van baratn?je az illet?nek. Ezek után pedig csak hátrad?lök és nevetek magamon (Gyökössy Endre szerint boldogok azok, akik nevetni tudnak saját magukon, mert nevetésük forrása kiapadhatatlan) Megirni ezt a könyvet (lásd az eredeti feljegyzést), szerintem az ember életének legnagyobb alkotása. Az enyém tele van poénnal…:))

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s