amiket ma csináltam, és elég érdekesnek ítéltem meg így éjfél után, hogy örökre megmaradjanak felvésve a világ(pók)háló egyik mestergerendáján:
10:30 – mosogatok.
19:00 – forditok.
20:28 – ülök a buszon kényelmesen és elhaladok a megálló előtt ahol lekellene szálni, mert félkilenctől tánc.
20:32 – beugrok egy taxiba hogy vigyen a sörgyárhoz, de azt mondja nem, mert arra van a rendőrség. fasza.
20:35 – gyalogolok, káromkodok.
21:30 – bécsikeringőzök.
22:31 – hallgatok a megérzéseimre és a 9-es helyett a 25-ösre ülök fel.(igazából egy irtózatos félelemérzet kapott el, szerinted biztos paranoia, de csak megéreztem a veszélyt és más utat választottam. tudom hogy jóltettem.)
23:00 – sétálok hazafele s jól érzem magam.

megmég egy nagy szivet is vésnék ezek alá a gerendába, nyíllal átlőve, kezdőbetűkkel, annak rendje és módja szerint.

amit már régóta akarok: köszönet Tamásnak az új külsőért. már nagyon gondolkozok hogy te készítsd el a katalinvarga.com -ot, vagy a bátyám.
rossz poén, nulla pont. ma valahogy hűtlen lett hozzám a humorom. én is képtelen vagyok, másoknak is lehetetlen. és hálás volnék ha nem traktálnának béna elsős viccekkel éjfélkor.
amúgy ez egy igazán jó nap volt.
jó, hogy vége.

ha most Sándor volnék, mint ahogy nem vagyok, és te hetek óta gondban volnál hogy mit ajándékozz nekem névnapomra, mint ahogy nem vagy, azt hiszem megtudnám könnyíteni a szívedet egy jó tanáccsal….
ILYEN KELL!

minap szerettem bele az illatba, pszichológusom szerint valahányszor új parfümöt készülök vásárolni, tulajdonképpen menekülök önmagam elől, mert úgy képzelem hogy egy új illattól új ember leszek.
De sajnos nem vagyok sándor, és mekkora az esélye annak hogyha Sándor volnék női parfümökkel fújnám magam, áááh… az élet csupa szívás.

az első.

Jaj, nagyon izgatottan fogok neki az első bejegyzésnek az új blogomban, igazából nem is most írom, mert már órák óta elkészült txt-ben, most csak bemásolom : ))
Olyan érzés fogott el, mint óvodás ballagásomkor, amikor először adtak rám székelyruhát és lakkcipőt és én voltam a legeslegggszebbbbb, és az óvóneni kezembe nyomta a csengettyűt hogy ÉN menjek legelől és csengessek.
De vésd az eszedbe, hogy bármilyen csillogó is a külső, a belsőt úgysem változtatja meg, mint ahogy lakkcipőben és masnival a hajamban én is ugyanaz a dinkalány maradtam, aki pár nappal azelőtt még lehasalt és megszagolta az óvóda szőnyegét, merthogy ölte a kíváncsiság
hogy az vajon milyen lehet.
Tehát ne tévesszen meg a sminkem és hogy tollakat szúrtam a hajamba, most csak annak képzelem magam, ami vagyok:)

ezt most még én sem értem. vajon művesz vagyok?

székely turista szennyeseit nagytáskába begyúrja, állomásra lemegy, ismerősökkel találkozik, üres fülkét keres – és talál, elhelyezkedik, és ééjfél után pontosan öt perccel maga mögött hagyja kolozsvárt, és visszatér a hegyek közé, haza.

 

Édesanyám egy igazán vicces nő. Valamelyik nap történt:

-Te Kata! Nyáron jössz Tunéziába?

-Mimimiiii? Téééényleggg?? Mikor? Igen Igen IGGEN!

-Csak vicceltem.

annak örömére, hogy már egy hónapja nem láttam a perverz öreget az udvarunkon előfordulni, ma lemerészkedek szökizni. olyan jó, olyan jó. az éjszakát pedig ildikó barátnémnál töltöm, mint megbeszéltük. szeretem, mondtam már? 🙂
Hallgatni most ezt ajánlom. Puszi.

 

 

Felkeltem. Mér van az hogy 7-től fél 8ig esik legjobban az alvás??
Voltam egyetemen. Létezik olyan hogy nem tudatos rosszindulat? vagy csak én vagyok túl jólelkű és próbálom védeni azt aki szándékosan bánt?
Utána Raullal a fellegvárban két órán át feszegettük a semmit és közben hamut pöccintettünk a városra, ami ellopja az álmainkat.
DE megint szart beszélek, ennek semmi értelme. Igazából már rosszul vagyok a sok mélylélektani kérdéstől és gondolattól, mert a büdös életben nem jutok egyről a kettőre, ti sem lesztek semmivel sem többek, ha elolvastok, és én sem leszek semmivel sem okosabb.. Lehetnék papagáj, amit ha letakarnak elalszik. Vagy hagyhatnám, hogy sodorjon az ár , és az lenne a legnagyobb bajom hogy mit vegyek fel kedden este a zinkbe, és nem érdekelnének lelki háborúk és az sem, hogy az emberiség történelme tulajdonképpen akkor kezdődött el, amikor kálmán leütötte a mammutot.

annak ellenére hogy már megint nem volt semmi kedvem felkelni ma reggel, és érdeklődésem a mai nap iránt egyenlő volt a nullával, egész jól sült el minden.
reggelente tényyleg nagyon szar kedvem van mostanság. de rájöttem hogy a lakásban én vaygok a hangulatvezér, mert a búbánatos képemtől mindenkinek úgy elment a kedve, hogy a reggeli tükörtojás elfogyasztása teljes csendben zajlott. utána egyetem, ugyebár.. amikor bemegyek abba a visszataszíitó épületbe midnig arra gondolok: én ma mér is jöttem? érdekes, hogy egyes csoporttársaim még mindig úgy érzik, mintha vakációs hangulat volna, pedig rohadtul nincs az, mert ha jól számolom eltelt már negyede ennek a félévnek is. na de a mai két német óra nem is volt olyan katasztrófális, mint vártam. utána pedig vicussal egy szamosparti padról figyeltük a régi épületeket és a szamost meg a mocskot a partján, a szunyogokat, és megtudtam hogy rovarok nélkül az emberiség 5 éven belül kipusztulna, noha nem értem miért. de nyílván nem kell mindent érteni. utána infó óra az arrogáns névrokon infótanárnővel, akitől fizikálisan is rosszul leszek ha közelít, nemcsak azért mert egy nagyképű klimaxos hülyepicsa vénlány, hanem mert ezt még tetézi a csípős izzadtságszag ami megcsap valahányszor elhalad előttem. és kikészülök amikor a spanyoltudását kezdi fitogtatni. ma is megkérdezte, van-e valaki spanyolos a csoportbna, hogy vele SPANYOLUL kommunikáljon. de ne azt a szép spanyolt képzeld el amit a tévében milagrosék beszélnek, hanem valami torzított nagyonbéna akcentust. hála istennek nem volt. de amikor egyik csaj valmit nem értett, mégis így tört ki: ah dios mio! ( á diohh mijohh hogy oda ne rohanjak.. magastérdemelésben…) na de csak ezután jött a java. vicussal meggyőztük egyméást hogy beiratkozunk egy társaságitánc tanfolyamra és m,a volt az első nap. sajnos akiket kiszemeltem partnernek mind visszamondták, úgyhogy egyedül mentem, és tökjó volt ott állni, mint a khm a lakodalomban, amikor egyszercsak belépett az ajtón egy hosszú szőke hajú, szakállas, kékszemű, ránézésre rocker fazon.. na, kis hercehurca után rávettem magam hogy megszólítsam, és hát ő lesz a párom. megegyeztünk hogy két legyet ütünk egy csapásra, azaz én megtanitom magyarul, mivel csak annyit tud hogy kicsikutya, és ő megtanít engem románul, mert én sem tudok sokkal többet. na, ő Bogdan amúgy, és elsőéves színin, és csütörtökön ismét egyedül táncolok mert pont előadása van. fasza.
ennyit kókuszdióhéjjban a napomról, megyek mert vár a pizsim és a KÉT paplanom!