hazaértünk egészségben, és all in all jó volt, leszámítva a 24 órás utat, a másfélórás bolyongást szófiában, és az eltévedést bukarestben. mind a hármat.

hogy ezek után mihhez mennyire nincs kedvem, azt nem is ecsetelném…
Athénban még a csapból is summer wine folyt, jobbhíján azzal kábítom most magam..

na ismét a zajos, de profin felszerelt és klimatizált leptokariai netklubból írok, ahol most érdekes mód magyarul kiabálnak körülöttem….” csongi, lõjjed máá”. Megjártuk Athént és a Peloponnészoszi félszigetet, delpho-i jósdát, thermopülai szorost, ahol a 300 spártai viaskodott xerxészékkel, ma az olympost, holnap meg megyübnk a Meteorákhoz, megnézni a tetves szakállú, zsíroshajú, buzi ortodox pópákat, hogy idézzek valakit : )))) Ma inkább a strandoláson volt a lényeg mert gyakorlatilag csak ez az egy napunk volt erre, sajnos, csütörtökön reggel indulunk back to reality.
Máskülönben útinaplót vezetek, és rájöttem, hogy én vagyok a naplóírás megszégyenítõje. Mert nekem valahogy furcsa, hogy miután írok bele, összecsukom és elteszem. Mi értelme így, kérdem magamtól? Jönne, hogy publikáljam… Gondoltam rá, hogy odaadom egyik kísérõ tanárnak, de az hogy néz ki…. Igaz, otthon majd amúgyis “publikálom”, mert tulajdonképpen édesapámnak kezdtem írni, aki sajnos nem jöhettett velünk, na neki ígértem meg, hogy a hangulatot hazaviszem.

Megismertem Yannist az egyik bazárban, õ árul, és elhívott ma üdítõzni, tanYtott görögül, de csak annyi maradt meg, hogy Jássszú, azaz Viszlát!!

bábeli zürzavar..

…van itt a netklubban, mert lövésem sincs hogy mirõl hablatyolhat a rakás taknyos görög körülöttem, de counter strikehoz hasonló játékot nyomnak, úgyhogy nem is nagyon zavar a zavar:))
Bazzeg, ezt a helyet ahol vagyok, nem lehet szavakkal leírni. Leptokaria nevü kicsi falucskában szálltunk meg, az olympos szállóban, ami egy bizonyos Yorgos tulajdona, és aki tökéletesen beszél magyarul. A teraszunkra kilépve jobbról az égei tenger, balról az Olümposz hegység kacsint rám. Már fürödtünk egyet délután, harminckét fok van és a víz tisztasága vetekedik az otthoni ivóvíz tisztaságával. Meg kaptam csigát amiben volt benne egy rák, és kerestem köveket ésésés nem t’ok telni be máááár annyira szép minden!! 🙂 Itt akarok lakni!!!! 🙂
Máskülönben csak azért jöttem, hogy töltsem kicsit az mp3lejátszómat, mert éjjel 1kor indulunk Athénba, onnan majd hétfõn vissZa ide.

bár nem egy szép szó, nemttudok egyebet mondani, minthogy überfasza! :D:D:D

99/80-as vérnyomással átalvajártam a napot, közben volt egy látomásom, felakasztott struccmadár. és közben rájöttem a tegnapi szarság okára is, éspedig az, hogy egész nap kívántam a vörösbort, és nem ittam. most borral bátorítom a szívemet és közben keresem a zenéket amik arra vannak predesztinálva, hogy hátralevő életemben a 2007-es görögországi kirándulásra emlékeztessenek. mintha athénig nem merülne le hatszor az mp3 lejátszóm. whatever. és közben töltöm a kamerám akkuját, és arra gondolok, ha elvinném inkább a smena 8-as őskövületünket, és elővenném az akropoliszon, biztos mindenki engem fényképezne.

tegnapi jókedvem talán ott kezdett repedezni, amikor a györgyfalvi negyed egyetlen egy szem pocsolyájába beleesett a frissen mosott fekete felsőm. aztán a felismerés, hogy nem csak hogy hagyom elszaladni a lehetőségeket, de már professzionális szinten képes vagyok sajátkezüleg kerékbe törni a lelkivilágom. este tíz után már fájnak az ilyen felismerések. mint ahogy a vízhólyag a talpamon, és a két karom miután szétfeszítettem a 4es troli ajtaját. Nem rongálom a kincses várost, félreértés ne essék, csak mindig mindenhonnan elkések… és ott miután leültem, valahogy, nem tudom hogy… egyszercsak eltört minden. Délután még nagyon faszául éreztem magam, estére megbántam azt is hogy felkeltem. És ami leginkáébb letört, hogy nem értettem, miért. Most sem értem. Nem én voltam.

No de: holnap székelyföld megszállja görögországot! : ) várom már.

nem jó napközben megpihenni basszus. egész nap futkorásztam és semmi bajom nem volt. most egyet blogoltam és olyan fáradt lettem, ragadnak le a szemeim. de most megyek imóhoz és megteszem amit már rég megkellett volna tennem,,…….. készülj fel.

ma is…

mi van mindenkivel? az emberek elkezdtek integetni nekem az út túloldaláról. olyanok hívnak fel akiket majd egy éve nem láttam. köszön az infó tanárnő. és ma is, egy pirosnál három ismerőssel futottam össze. Raul azt mondta ezek azt jelentik, hogy közeledik a halálom.
De kitől távolodik? : )

vannak napok…

…amikor reggel a napfény és madárdal ébreszt. amikor az orgonaillatban úszó udvaron végigsétálva valahogy már eszembe sem jutnak a napi gondok. amikor az utcán szembejövők valamilyen megfejthetetlen okból kifolyólag mind magyarul beszélnek. amikor még a koldus is rám mosolyog és amikor boldog vagyok csak attól is, hogy láthatom a kék eget. amikor kolozsváron minden második sarkon ismerősökkel találkozom, és miután realizálom, hogy nagy szórakozottan rossz buszra ültem fel és lassan húszperces késésben vagyok, csak arra gondolok, dejó hogy nem jött ellenőr.
hát így vagyok mostanság. trambulin és vízibicikli. nem töprengek válaszokon, és egyáltalán semmin sem.
laugh and the world laughs with you, cry, and you cry alone.
valahogy így van ez.

és köszi a sok bíztatást, meggyőztetek! : )

most abba fogom hagyni a blogírást? vagy van még energiám, illetve inspirációm folytatni? vajon most mi lesz? kiváncsian várom a fejleményeket.