mesél a tudatalatti

na végre írhatok! már kerek egy hete van valami amit nagyon le akarok írni, megőrizni az utókornak. annyira érdekes dolog történt velem a múlthéten, hogy még most is alig hiszem el, pedig épp én beszéltem egy előző bejegyzésemben azokról a bizonyos mindennapi, normális dolgairól az életnek. ez a bejegyzés pedig nyugodtan lehetne annak a bejegyzésnek a folytatása.
na de a történet. nem tudom, hogy mond-e nektek valamit a geszler dorottya név. akinek nem, annak elmondom, hogy dorottya épp akkor volt menő műsorvezető, amikor nálunk is megjelentek a magyar tv adók, és én épp kinőttem a cartoon network időszakból. néztem párszor a tévében és megjegyeztem, úgy a nevét mint az arcát. aztán valamikor a 90-es évek közepén, ugyancsak a tévében, láttam egy videoklippet amiben dorottya szerepelt, és egyből feltűnt, viszont sem az együttes, sem a szám címe nem maradt meg. a minap pedig nagymamámnál elkaptam egy vacsoracsata részt, amiben épp ő főzött. egyből eszembe jutott, hogy szerepelt egy videoklippben, és én azt most azonnal megakarom nézni/hallgatni, mert a 90-es évek magyar zenéi a “fiatalkoromra” emlékeztetnek. aztán meg van az az érzés… amikor valami régi dologra nagyon akarsz emlékezni, és ott van a nyelveden, de mégsem akar sehogysem eszedbe jutni. lehet egy név, egy évszám, vagy a nagytata egy mondása, ami épp nagyon találna a helyzethez, de nem ugrik be sajnos… na ezek nagyon idegesítenek, és általában minden követ megmozgatok, hogy eszembe jusson amit épp akarok. ígyhát, miután feje tetejére fordítottam a youtube-ot, a zeneszöveg.hu-t, és a google se mondott semmi bíztatót, írtam iwiwen dorottyának. ő kedvesen visszaírt, hogy talán az együttes bonbon, de ennél többre nem emlékszik :o) na mondom jó, nem is ismerek bonbon számokat, nemhogy videoklippet… de mindenesetre aznap este örömmel a szívemben feküdtem le (hogy visszaírt, és hogy ez már egy kiindulópont) ahogy pedig az álom elkezdte csiklandozni a homlokamat és a szemeimet, egyszer csak beugrott egy dallam, pontosan ez:

Menj, így jobb lesz talán, ne nézz bután!
Ezután csak a holnapnak élek.

Eleinte azt hittem ismerem ezt a dalt, és azonnal eszembe fog jutni az előadó. De nem, sehogysem jutott eszembe, és annyira felhúzott a dolog, hogy felkeltem, bepötyögtem googlebe, és kiadta, hogy bonbon – holnaptól. nézem youtube-on hogy ismerős-e, és kit látok meg a klippben? geszler dorottyát……
hihetetlen mennyiségű információ van tárolva valahol bennünk, sőt, megkockáztatnám, hogy az egész életünk, és pont úgy, ahogy megéltük. és hihetetlen, hogy csak úgy, a semmiből elő tud jönni a a fejünkben valami, amiről azt hittük, nem is tudjuk, sőt, amiről később kiderül, hogy pont az az, amit kerestünk… most csak azon kellene gondolkozni, hogy ezt hogyan lehetne jobban kihasználni. de én még midnig kábult vagyok a történtektől….. ;]]]
katt erre a képre!

gd

3 gondolat “mesél a tudatalatti” bejegyzéshez

  1. Értelek én, értelek, már ami az érzéseidet illeti, de próbáld meg ezt az egyik első magyar celebet a helyiértékén kezelni. Egy volt szépségkirálynő, aki az égvilágon semmihez nem ért, semmihez sincs tehetsége, de megkísérli testét, arcát, mosolyát eladni a médiában. Ideig-óráig működik. Egyáltalán nem menő műsorvezető, sorra rúgja ki őt az összes celebtévé, mint megúnt rongybabát. Ma épp asszem szabadúszó munkanélküli. Csak mondom: aki ma a főzőműsorokba kerül, az kiégett, kivénhedt, szánalomra méltó figura, hadd ne soroljam őket.
    (Mindazonáltal nem kívántam érzelmeidbe gázolni, csak mondjuk helyettesítsd be Dorottyát Győzikével, és megérted, miről kívántam szólni.)

  2. na jólmegaszontad ezt :)) erről jut eszembe amit ma olvastam. MÓNIKA a KiK textildiszkontlánc új arca.. nemtom jártál-e már kikben, arról lehet felismerni (legalábbis ausztriában) hogy mindig tömve van törökkel meg hasonló keleti népekkel, ésés vágni lehet az izzadtságszagot… én mondom közel az idő, amikor győzike a tűrhető kategóriába tartozik majd.

  3. Én ebben a bejegyzésben nem látom hol van köze Gesztler Dorottyának, vagy hogy ő mekkora sztár vagy éppen rongybaba.

    Amit én értek ebből az az hogy Katának milyen csodálatos volt felfedeznie hogy amit keresett mindvégig benne volt.

    Tudtad hogy akkor a legegyszerübb a kapcsolat a tudatalattiddal amikor álmodsz? Mikor annyira faradt vagy, hogy egy csatorna vagy és csak befogadsz, na ilyenkor kommunikál a tudatalatti/lélek velünk. Képzeld el, ha ezt a csodás állapotot bármikor elő tudnánk hozni magunkból… mekkora tudás hatalmában volnánk, ha minden információra emlékeznénk, amit valaha lattunk/hallottunk. (pl iskolában)

    Ami pedig Dorottyát illeti… nekem abból hogy ő válaszolt Kata egyszerű kérdésére, szerintem nem minősithető, “kiégett, kivénhedt, szánalomra méltó figura” -nak. Nem tudom kedvelni az olyan beszólalásokat ahol a másikat mocskoljuk, mert szerepel egy műsorban, közben meg fogalmunk sincs arról kicsoda, milyen ember. Én abban hiszek hogy Gesztler Dorottya, egy kedves ember aki szakított annyi időt hogy válaszoljon Katának.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s