a múltidő

kiraboltak. a legnyugisabb, legszebb városrészben, ahol nem is igazán várná az ember. és valami olyat vettek el tőlem, ami nem is volt az enyém, csak kölcsön kaptam. mert egy csomó minden kerül a szívünkbe zsebünkbe nap mint nap, ami nem a miénk. még akkor sem, ha éveken keresztül magunkkal hordjuk, mint egy kabalát. még akkor sem, ha a nevünkre íratjuk. még akkor sem, ha minden porcikájával azt üzeni, hogy ő márpedig a miénk. ha létezik egyáltalán valami ezen a földön, amit sajátunknak mondhatunk, akkor azok az álmaink. igaz, amit a nappali álom hoz, azt könnyen elviszi egy esti szellő. DE az álmot, és az álmodás képességét sem szellő, de még vihar sem rabolhatja el.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s