tegnap és ma

tegnap este objektív okok miatt nem írhattam, ezért egész éjjel álmatlanul forgolódtam itt frankfurt egy csendes külvárosi házikójának tetőterében, és az olvasóimra gondoltam, akik reggel majd nem találják a megszokott napi bejegyzést. aztán hajnali 3-kor felköltöttem nagymamámat, hogy igyon velem narancslevet. ettől minden jó lett, jót aludtam utána.

az ideutazásom érdekes volt. a legérdekesebb rész nem is várta meg, hogy felszálljak valamelyik vonatra (mivel a legolcsóbb, 33 eurós jegyet vettem, úgy kellett megbűnhődnöm, hogy az A és B pont közötti 180 km távolságon 4-szer váltottam vonatot) na de. kedvenc tegnapi érdekességem még az egyetem melletti állomásban megtörtént. állok ott egy hátizsákkal és a szép virágos bőrönddel, és látom, hogy jön az egyik amerikai lány (aki mellesleg fix szemben lakik velem) ugyancsak egy hátizsákkal és egy bőrönddel. beszélgetni kezdünk. azt mondja, megy münchenbe, mert ide repültek a szülei, hogy együtt töltsék a húsvétot, hát mondom ez érdekes, én is pont ezért megyek frankfurtba. kérdezem, hogy mikor jön vissza. azt mondja kedden, erre mondom, hogy nahát én is. na és mit tanulsz, mert ritkán szoktunk beszélgetni. azt mondja közgáz szakos, mondom én is. na és hányad éves vagy? mesteris, ez az utolsó évem az egyetemböl. itt már olyanokat is kezdek mondani, hogy unbelievable, mert mintha magamat hallanám beszélni. kérdezem hát, hogy te mikor is születtél. azt mondja, nyolcvanhétben. ez is stimmel. ésésés melyik hónapban? na persze, hogy augusztusban. hát milyen érdekes ez már! az észak karolina állami mary beth és énköztem mindössze egy nap a különbség, és még annyi, hogy 2011 nagycsütörtökén egy viszonylag no-name németországi városka állomásában két különböző vonatra szálltunk fel. ha mondjuk valahol, valamikor lejátszanák életünk filmjét párhuzamosan, nagyon befizetnék. én irtó kíváncsi tudok lenni az ELŐZMÉNYEKRE, amelyek két embert egyazon időben egyazon helyre sodornak. van ebben valami vonzáselmélet is elrejtve, azt hiszem. mindenesetre nagyon nagyon kíváncsi vagyok, hogy az elmúlt 22-23 évünk élményei mennyire voltak hasonlóak, különbözőek. de hajlok afelé, hogy léteznek szinte azonos sorsok.

és akkor legyen valami a máról is: együtt van a családom színe-java és nagyon boldog vagyok! ennyi elég is. áldott húsvétot mindenkinek.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s