Nagybetűkről

Tisztában vagyok vele, hogy a magyar nyelvtan jelenlegi szabályait figyelembe véve, a bejegyzéseimben csak úgy hemzsegnek a hibák. Főleg olyan helyeken, ahol pont van és új mondat kezdődik. Már többen megkérdeztétek, hogy miféle módi ez, hogy nem írok nagybetűt. Errefel én is vissza kellett keressek az archívumban, hogy mégis mikor volt utoljára, hogy nagybetűvel kezdtem egy mondatot. Valamikor 2007-ben volt olyan!

Én a bejegyzéseimet csak amolyan utcán két kapualj közötti mesélésnek gondolom inkább. Nem úgy, hogy valaki illedelmesen megszólít, bocsánatot kér, bemutatkozik, XY vagyok, és ugye milyen szép napunk van. Hanem úgy, hogy hirtelen megjelenik egy azt sem tudod kicsoda azt sem tudod honnan, és eszedbe juttatja, hogy milyen szép napod van. Ó, hát csak így van értelme ismerkedni! Így olyan mintha játszanánk, de a játékszereink mégis a legkomolyabb dolgok amik léteznek. Igen, ez még egy közös vonás a bolondok és énbennem: úgy barátkozok legszívesebben emberekkel, hogy csak odamegyek, és in medias res mindenféle bevezető és felvezető nélkül elmondom, hogy épp mi szépet érez a kicsi lelkem. Aztán a reakciótól függ, hogy barátkozás lesz-e vagy hülyéneknézés. Én mindenesetre egy ablakot kinyitottam… Nem szeretem a mellébeszélést, energiapocsékolást, a protokollt, a szabályokat. Sokkal egyszerűbb egyből belevágni a lényegbe. A másik ok, amiért mellőzöm a nagybetűket meg, hogy szerintem egyik szavunk sem fontosabb a másiknál. Miért kellene megkülönböztetni őket ilyen formán? Azonkívül persze, hogy a gyengénlátók így jobban el tudják választani ezt a mondatot a következőtől. Ennyi.

a mai napom reggel 7-kor kezdődött. kivittek a frankfurti südbahnhofra, ott feltettek egy IC-re. azután még 2x átszálltam már nem tudom, hogy hol, és fél 12-re “hazaértem”. közben csak megettem egy szendvicset és végig zenét hallgattam. akkor ébredtem meg, amikor az állomásról a a bentlakás fele húztam a bőröndöt. egy vörös macska állt az út közepén a bentlakás előtt, és fix engem bámult. olyan rég vártam már macskát látni úton. aztán a 6-odikra felcipelés közben segített az azerbajdzsáni lány, akivel együtt vagyunk német órán. kedves. azt mondta azért segít, mert nemrég ő is ebben a helyzetben volt, és neki is segítettek. a nap elhatározása, hogy ezt a segítséget mihamarabb továbbadom!

Egy gondolat “Nagybetűkről” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s