falak

Én valahogy azt szeretem a legeslegjobban, amikor valakiben meg kell mászni egy falat ahhoz, hogy elérjek a szívéhez. Persze nagyon jó érzés az is, amikor valaki hamar közel enged magához. De ez kicsit olyan, mint egy ajándék, amiért nem kellett megdolgoznod, csak úgy kaptad, mert mondjuk épp karácsony van, és emiatt nem tudod annyira értékelni, mint azt, amiért egész nyáron dolgoztál. De amikor valakit csak hetente kétszer látsz, akkor háromszor átgondolod a szavaidat, mielőtt beszélnél. Vagy amikor hirtelen elmesélnéd a fél életedet, de a másik csendessége lecsillapítja az indulataidat. Amikor kitörne belőled egy idétlen vicc, de szelídebbre fogod, nehogy rosszul értse. Amikor a fárasztó kérdéseidre csak rövid választ és szerény mosolyt kapsz. Jóleső falak ezek, és hasznosak, mert mászás közben van időm magamba tekinteni és feltenni magamnak a kérdést: miért is mászom én tulajdonképpen ezt a falat?

Az én szívem is falakkal van körülvéve, még akkor is, ha néha egyeseknek nem úgy tűnik. Én is szívesebben védem magam, mintsem, hogy támadjak. Én is gyanakvó vagyok, sőt megijedek, ha valaki bekopog a kapumon. Mit akar ez tőlem? Miért akar bejönni? Én is kételkedek a látogató tisztességében És én is nehezen nyitom meg a kapuimat. Ezért aztán valahányszor fallal körülvett szívet találok, kicsit otthon érzem magamat. Ismerősnek tűnik a hely, ismerősek a mozdulatok, a gesztusok, kísértetiesen ismerősek a szemek és a szavak is.

A falakat általában az értékes dolgok köré építjük. Most pedig úgy érzem, hogy kincset találtam egy fal mögött, egy szívet hasonló érzésekkel, kételyekkel, félelmekkel, talán hasonló vérnyomással és talán hasonlóan elégtelen balkamra-működéssel. Egy szívet ami ebben a pillanatban talán ugyanúgy kívánkozik haza, mint én. Vagy arra, hogy belemarkolhasson a forró tengeriparti homokba. Vagy arra, hogy valaki kopogtatás nélkül bemenjen hozzá, és meséljen, panaszkodjon, sírjon, kacagjon. Beszéljen hozzá. Amit a reggeli napfény ugyanúgy reményekkel tölt meg, mint az enyémet, és ami este lefekvés előtt ugyanúgy szeret csillagokban gyönyörködni.

Nem akarok minden áron a fal túloldalára kerülni. Hiszen én sem tudok akárkit beengedni, miért kellene engem bárki is beengedjen? Már annak is nagyon örülök, hogy találtam egy ilyen falat, és elidőzhettem mellette egy kicsit. De mindenesetre bejelölöm a térképemen, és ha majd szívnyugalomra vágyom, tudni fogom, hova jöjjek.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s