gyermeknap

ma azon gondolkoztam, hogy pont úgy, ahogy van vérnyomásmérő, vércukorszintmérő, lázmérő, miért ne lehetne csinálni egy mennyire-vagy-önmagad-mérőt. mert mivan akkor, ha nekem fel sem tűnik, de reggel amikor kiteszem a lábamat a házból, akkor igazából nem úgy teszem ki, ahogy én szoktam, hanem pont úgy, ahogy valaki más. már nem tudom miről jutott eszembe ez, csak azt tudom, hogy a hajamat szárítottam és fejjel lefele voltam és hirtelen felmerült bennem a kérdés, hogy de vajon én itt önmagam vagyok egyáltalán? olyanok a mozdulataim? olyanok a gesztusaim, ha valakinek tetszeni akarok, mint otthon? vagy ha valaki nem szimpatikus, ugyanúgy zárom be a kapuimat? a gondolataim kb olyan logika alapján épülgetnek egymásra, mint otthon? a távolból olvasóim aligha tudhatják ezekre a választ… az itteniek sem, mert ők nem ismertek otthon. és nekem is nehéz megítélni saját magamat, mert nem tudok egyszerre természetesen viselkedni és kívülről figyelni azt a viselkedést, hogy természetes-e. tehát csak úgy lehetne ezt leellenőrizni, ha itt lenne valaki, aki otthon is látott már engem viselkedni.

ma üldögéltem a könyvtárban, és beugrott, hogy gyereknap van. körülnéztem, és körülöttem mindenki fapofával a könyvét bújta. ezen kicsit elszomorodtam. hát bezzeg régebb gyereknapkor sütött a nap, kint voltunk a téren, volt bicikliverseny, futóverseny, palacsintaevő verseny, és egyszer még a bohóc is oda jött hozzám beszélgetni. a gyerekkornak befellegzett, azt hiszem. de ettől még nem halt ki belőlem a 7 éves leányka, aki megérzi az illatokat!!! amúgy jelenleg két dolgot érzek: kamillatea illatot és kellemes fáradtságot a lábaimban. mindkettő bejön, de főleg az, hogy most akkorát alszok, mint egy kétemeletes manzárdos mélygarázzsal ellátott családi ház. tessék szépeket álmodni!

ajándékcicám.

3 gondolat “gyermeknap” bejegyzéshez

  1. te Kata! de jóóóóó! még valakinek eszébe jutott milyen volt a régi gyereknap! bennem is ez sustorgott tegnap és a hátamon éreztem a perzselő napot, ahogy az aszfaltkockácskánk fölé görnyedve rajzoltuk az akkori pártideológia szerint” a jövő 2000-ben” cimú rajzikánkat és ilyeneket rajzikáltunk, hogy emberek mint valami űrlények-teletubi szerüek?! :))-meg hogy helikopteren közlekednek és irtuk, hogu BéKE-PACE-PAX….és eljött és el is múlt 2000 és nincs radar a fejünkön de van a rendőrautókban és minden jó helyen és nem gödrös utcácskákon bukdácsolunk és autóval nem kopterrel és a pace-pax….hát erről is lehet ne beszélni
    van-e béke?-külső?-belső?-lekibéke?
    de akkor volt-mert bennünk lakott és sugárzott az arcunk, ahogy rajzoltuk a belénksújkolt sok blődséget…és tegnap néztem ….nagy eső előzte meg a gyereknapi rendezvényt….de utánna beindult a gépezet és sugároztak a gyerek arcok….anyukák homloka ráncolódott néha-fijjam, ne lépj a sárba! ne szaladj, mert felbuksz!
    a gyerek az mindig gyerek
    és a gyereknap?-hogy más lett-e azóta?
    az éppen akkor gyerekszámba menő emberke pont úgy sugárzik csak éppen más idők ideológiájától vagy blődségétől csillog a szeme…imádom, hogy a “nyelvemre” jött ez “ideológija” kifejezés!!!:)
    s hogy önmagad vagy-e? mikor úgy előbillented a fejed hajszáritás közben?
    hát ha már megfogalmazódott benned, akkor már rég tettél egy korrekciós mozdulatot, hogy szépen tartsd a fejecskédet, urambocsá’ hogy tartod a popsidat?? :)))) de az is lehet hogy nem igy van….csak úgy van….a semmibe….a minden…:)))) szép napot, Katus!

  2. Enikő! 🙂

    ez a milyen lesz a világ 2OOO-ben téma nagyon ismerős, de csak azért, mert mesélték a szüleim, hogy milyen reményeket rajzoltak az ezredfordulóról (egy hollywoodi sci-fi-ben még fel lehetne használni) amúgy érdekes, hogy amit gyermekkorban mesélnek az ember lányának, 15-20 év múlva úgy dereng, mintha velem történt volna meg…

    lehet, hogy ezzel minden generáció így van, de úgy gondolom, hogy pont akkor volt a legjobb gyereknek lenni, amikor én voltam gyerek. ez a gondolat akkor erősödik fel bennem leginkább, amikor végigsétálok egy gyerekboltban a pultok között, és halálfejes cumit meg nyálazót látok. hát hol élünk? szóval szerintem valami nagyon rothad, és ha a gyermekek körül lesz büdös valami, akkor közel a vég….

    azt hiszem többnyire magam vagyok fej illetve popsitartást illetően is : ) sőt, szinte jobb kezdek lenni önmagamnál. osztogatom szét mindenemet, és ez örömmel tölt el. remélem otthon is ez az önmagam maradok, a keserűcsokiöntet után, ugye…

    üdvözlet és egy kérdés, mivel nem tudom kihagyni hogy ne idézzem besenyő pista bácsit: hogy és mint van a suli, “rosszak-e vagy nem jók a gyerek?” 😀

    szép napot!!!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s