Nagy utazás

Amikor a nap felkelt már túl voltak a határon, itt már sokkal jobb az út, mint Romániában, de még mindig nem autópálya. Négyen utaztak, nagytata, nagymama, apa és az unoka. Apa vezetett, már éjfél óta, akkor indultak útnak, mert éjszaka lehet a leghamarabb átjutni Románián.

Este még megnézték a Pampák királyát, az utolsó részt. Azután Nagytata mindenhol kihúzta a dugaszokat. Elzárta a vizet. A szemüvegét felakasztotta egy szegre. Mondta, hogy bárcsak a dereka ne fájna így. Nagymama még egyszer megmérte a vérnyomását. Egy kicsi zacskóba gyógyszereket pakolt. Nagytatának az epegyógyszert is bepakolta. A rántott hús és a szendvicsek már be voltak csomagolva. Elindultak Ausztriába.

Az unoka egy percet sem aludt. A gondolat, hogy most oda megy, ahol valamikor Tolnay Klári és Kabos Gyula éltek, egész éjjel ébren tartotta. Amint virradni kezdett, elővette a hetvennyolcas kiadású Magyarország térképet és az ujjával követni kezdte, hogy hol haladnak éppen. Püspökladány, Karcag, Szolnok, Cegléd, aztán olyan viccesen hangzó települések, mint Tápiószecső vagy Etyek. Azt várta már, hogy a távolság a legkisebb legyen köztük és Seregélyes között.

Akkor apának égni kezdtek a szemei, és nagytata vette át a vezetést. Csak ez a szentséges derékfájás ne lenne, nagytata olyan szívesen vezetne egész Ausztriáig, de így nem tud, mi a kurva ég okozza ezt ő nem tudja, a ditrói orvos szerint epekő, de annak már haltak meg a kezei között. Nagymama a gólyákat nézte.

Budapestet elkerülve úgy tűnt, kábé itt vannak legközelebb a bekarikázott Seregélyeshez. Ekkor az unoka elővette a táskájába rejtett Kabos Gyula életrajzot, amit évzáró ajándékként kapott az iskolában, hátralapozott a Kölcsönkért kastély forgatásához és újraolvasta a fejezetet.

Ezerkilencszázharminchét volt és Kabos egyszerre két filmet forgatott. Délelőtt Pesten, délután Seregélyesen, a Zichy kastélyban. Az ide-oda utazást az autóban átaludta. Az egész forgatás alatt kimerült volt, és egyébként is mosogatórongy a harmincas évek végére, csak a kamera előtt és a színpadon volt mindig friss és humoros.

Hát ez az a hely, ahol valamikor ezek a színészek nyitott fedelű meseautókkal száguldoztak. Ahol Kabos grimaszkodott és Tolnay énekelve sikálta a padlót, gondolta magában az unoka, miközben az alföldet bámulta és próbálta elképzelni, hogy nézhetett ki Magyarország a harmincas években, és arra gondolt, hogy a valóságban talán nem csak Kabos, hanem minden és mindenki sokkal szomorúbb volt, mint a Kölcsönkért kastélyban, és az egész csak egy mézes mázas történet, és ekkor összecsapta a Kabos életrajzot és visszanyomta a táskájába a hetvennyolcas kiadású térképpel együtt.

Egyre távolodtak Seregélyestől és nagytata minden döccenéstől felszisszent és azt mondta, hogy a ditrói orvosnak az anyja picsája mert ez biztos nem epekő, és már azt kívánta, bár csak el se indultak volna.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s