kezek

néha úgy képzelem az életemet, mint egy szélvihart. ahol ha nem fogom elég erősen a másik kezét/nem fogják elég erősen az én kezemet, akár úgy elsodorhat a szél, hogy többé soha nem találunk utat egymáshoz. néha jó elengedni kezeket. s néha fáj, ha elengedik a kezemet. de az agónia annyit sem tart, mint egy üveg sör. és, ha már ki volt nyújtva, a kezem szeretné, ha úgy is maradna. és ekkor szinte magától bele akad egy másik kézbe. ha elutasítanak egy adag jóérzést bennem, azt olyandeolyan könnyen át tudom irányítani másra, hogy csoda. ilyenkor elgondolkozok: vajon az a fontos, hogy kinek a kezét? vagy csak annyi, hogy egyáltalán…?

Egy gondolat “kezek” bejegyzéshez

  1. talán az egyáltalán közelebb van az igazsághoz. Vannak dolgok amiknek meg kell történnie. Néha meg van szabva, hogy ki az a másik aki ezt a történést elhozza neked, de leggyakrabban csak a történés van és te választasz, hogy ki hozza el neked.

    Ez az elengedés-megfogás is ilyen. Pont olyan, mint a többi.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s